• 1 - 2 - alapitvany.jpg
  • 2 - 1 -  ISKOLA1981ben.jpg
  • 2 - 2  - alapitvany.jpg
  • 3 - 1 - suli_web.jpg
  • 3 - 2 - alapitvany.jpg
  • 4 - 1 - uamk_web.jpg
  • 4 - 2 - alapitvany.jpg
  • 5 - 1 -  uamk2_web.jpg

Határtalanul!                                

Az Újvárosi Általános Iskola 7. osztálya  a Határtalanul pályázat keretében A szabadságharc hőseinek nyomdokain járt. Három nap,három ország. Románia- Szerbia-Horvátország.

2018.szeptember 5-én hajnalban indultunk Bajáról. Pár óra múlva megérkeztünk a határátkelőre, és elbuszoztunk első állomásunkig, Aradig. Itt megnéztük az aradi vértanúk emlékművét, illetve a vesztőhelyet. Meg is koszorúztuk az obeliszket, majd rögtönzött énekóra következett a tiszteletükre.

          

Máriaradna felé robogtunk tovább, ahol felkerestük a település híres búcsújáró helyét, a ferences templomot.

          

Következő állomásunk Bethlen Gábor szülővárosa, Marosillye volt; itt a fejedelem apró termetű szobra előtt erdélyi magyar idegenvezetőnk, Alpár tartott előadást ízes dialektusával, amely jó szokását egészen az idegenvezető-váltásig megtartotta.

          

Soron következő programunknak, amely Déva várának meglátogatása volt, személy szerint igen örültem, mivel tavaly már voltam Erdélyben a nagybátyámmal, de akkor az időjárás miatt meghiúsult az erőd felkeresése. A várra egy felvonó vitt fel minket, amitől páran eléggé beparáztak. De a vár tetejéről csodálatos kilátás, igazi „Bellevue” nyílt az alant fekvő városra és a körülötte magasodó hegyekre. Déva városában még ellátogattunk a Dévai Szent Ferenc Alapítvány által működtetett gyermekotthonba, de mivel Romániában csak szeptember tizedikén kezdődik a tanítás, az ott élő gyerekekkel nem találkoztunk.

          

          

Szállásunk Csernakeresztúron feküdt, és bevallom őszintén, olcsó diákszállásra számítottam, de erre a helyre simán adtam volna pár Michelin-csillagot. A vendégház mellett lévő csángó tájházat is megnéztük.

          

A második napon reggeli után Vajdahunyadra látogattunk, amely régen a Hunyadi család fészkeként működött. A vár inkább egy díszes kastélyra hasonlított, semmint félelmetes erődítményre.

          

Utolsó erdélyi állomásunk Temesvár többnemzetiségű városa volt; a népesség vegyesen áll magyarokból, németekből, románokból, szerbekből, szlovákokból, sőt, olaszokból. Volt bőven látnivaló; szép parkok, szobrok, terek, illetve az operaház és az ortodox templom.

          

          

A szerb-román határ átlépése után Törökbecsére mentünk, ahova arra az éjszakára bekvártélyoztak minket.

          

          

A harmadik napon megnéztük Délvidék egyik legrégebbi, máig fennmaradt építményét, az aracsi pusztatemplomot. 

          

Átmentünk a Tisza-hídon, majd Óbecsén elmentünk a bajai születésű Türr István által tervezett Eiffel-zsiliphez, amely 1896-tól egészen 1975-ig üzemelt.

          

          

Erdődön a XV. század végén épült téglavárat tekintettük meg a Duna partján. Megjegyzés: valahol Óbecse körül, Titelnél folyik bele a Tisza a Dunába. Az új idegenvezetőnk, Krisztina szerint a dombtetőről jó időben akár harminchat falut is meg lehet számlálni, de én csak hármat láttam, de mentségemre legyen mondva, hogy otthon hagytam a szemüvegemet.

          

          

Utolsó állomásunk Eszék volt. Itt megnéztük a belvárost, majd elindultunk haza Bajára, 19:45-re pedig már újra magyar földet (pontosabban betont) taposhattunk.

Jó kis kirándulás volt, sokkal érdekesebben tudhattam meg a dolgokat, mint az iskolapadban.

          Fekete Balázs

          Újvárosi Általános Iskola 7.o

          Baja                         

 

 

 
 

Támogatóink

       

UA-78951040-1