• 1 - 2 - alapitvany.jpg
  • 2 - 1 -  ISKOLA1981ben.jpg
  • 2 - 2  - alapitvany.jpg
  • 3 - 1 - suli_web.jpg
  • 3 - 2 - alapitvany.jpg
  • 4 - 1 - uamk_web.jpg
  • 4 - 2 - alapitvany.jpg
  • 5 - 1 -  uamk2_web.jpg

Ilyen volt: Osztálykirándulás az Axiálba

Október közepe táján, egy hétfői napon indultunk el a bajai Axiál- telephelyre, a Szegedi útra. Az osztály többsége kerékpárral ment, de voltak, akiket autóval hoztak el. Mikor megérkeztünk, megismerkedtünk a vezetőnkkel, egy ott dolgozó nővel, aki valahonnan nagyon ismerős volt nekem. Aztán kiderült, hogy ugyanabban a társasházban lakunk. Szóval, ezt követően megnéztük hazánk legnagyobb mezőgazdasági raktárát, ami az öreg kontinensen is az egyik legnagyobb. Ennek volt egy leereszthető fémkapuja, amit pont akkor engedtek le, mikor én ott álltam. Talán csak Samu Laci bácsi hősies közbelépése mentett meg attól, hogy ott maradjak alatta, mint Lapos Lajos. 

A halálközeli élmény után egy hídszerű, magas átjárón megnézhettük az üzem egy részét a magasból. 

Elég sok gépet láttunk. Voltak ott óriásabroncsok is, olyasmifélék, mint amiket a traktorokhoz használnak, mi meg nem hagyhattunk ki, hogy beléjük ne bújjunk. Érdekes volt ott bent ülni, de persze egy idő alatt elég kényelmetlen lett, másrészt meg nem akartam, hogy tejesdobozokra nyomtassák rá a képem, mint eltűnt gyerekét, szóval követtem a többieket.

Be is lehetett szállni a gépezetekbe, egy kombájnban pedig láttuk, hogy az ülés alatt van egy kész kis hűtő. Igazán tiszteletet követelő volt eme arató-cséplő csoda megjelenése, s gondolom, hogy gyorsabban szántja fel a földet, mint a kansasi tornádó.

Voltak még más érdekes szerkezetek is, de nálam ez a kombájn maradt az örök kedvenc. A kirándulás végén mindenki kapott egy tollat, egy baseball-sapkát és egy (nem kínai!) traktormodellt, úgyhogy teljes lett a happy end. A társaimmal készített interjúk alapján nem vagyok egyedül azzal a véleményemmel, hogy megérte körbebicajozni a fél várost. 

Fekete Balázs
7.A

 

 

Az eKréta Zrt. által készített általános információbiztonságról szóló videó.

 

Határtalanul!                                

Az Újvárosi Általános Iskola 7. osztálya  a Határtalanul pályázat keretében A szabadságharc hőseinek nyomdokain járt. Három nap,három ország. Románia- Szerbia-Horvátország.

2018.szeptember 5-én hajnalban indultunk Bajáról. Pár óra múlva megérkeztünk a határátkelőre, és elbuszoztunk első állomásunkig, Aradig. Itt megnéztük az aradi vértanúk emlékművét, illetve a vesztőhelyet. Meg is koszorúztuk az obeliszket, majd rögtönzött énekóra következett a tiszteletükre.

          

Máriaradna felé robogtunk tovább, ahol felkerestük a település híres búcsújáró helyét, a ferences templomot.

          

Következő állomásunk Bethlen Gábor szülővárosa, Marosillye volt; itt a fejedelem apró termetű szobra előtt erdélyi magyar idegenvezetőnk, Alpár tartott előadást ízes dialektusával, amely jó szokását egészen az idegenvezető-váltásig megtartotta.

          

Soron következő programunknak, amely Déva várának meglátogatása volt, személy szerint igen örültem, mivel tavaly már voltam Erdélyben a nagybátyámmal, de akkor az időjárás miatt meghiúsult az erőd felkeresése. A várra egy felvonó vitt fel minket, amitől páran eléggé beparáztak. De a vár tetejéről csodálatos kilátás, igazi „Bellevue” nyílt az alant fekvő városra és a körülötte magasodó hegyekre. Déva városában még ellátogattunk a Dévai Szent Ferenc Alapítvány által működtetett gyermekotthonba, de mivel Romániában csak szeptember tizedikén kezdődik a tanítás, az ott élő gyerekekkel nem találkoztunk.

          

          

Szállásunk Csernakeresztúron feküdt, és bevallom őszintén, olcsó diákszállásra számítottam, de erre a helyre simán adtam volna pár Michelin-csillagot. A vendégház mellett lévő csángó tájházat is megnéztük.

          

A második napon reggeli után Vajdahunyadra látogattunk, amely régen a Hunyadi család fészkeként működött. A vár inkább egy díszes kastélyra hasonlított, semmint félelmetes erődítményre.

          

Utolsó erdélyi állomásunk Temesvár többnemzetiségű városa volt; a népesség vegyesen áll magyarokból, németekből, románokból, szerbekből, szlovákokból, sőt, olaszokból. Volt bőven látnivaló; szép parkok, szobrok, terek, illetve az operaház és az ortodox templom.

          

          

A szerb-román határ átlépése után Törökbecsére mentünk, ahova arra az éjszakára bekvártélyoztak minket.

          

          

A harmadik napon megnéztük Délvidék egyik legrégebbi, máig fennmaradt építményét, az aracsi pusztatemplomot. 

          

Átmentünk a Tisza-hídon, majd Óbecsén elmentünk a bajai születésű Türr István által tervezett Eiffel-zsiliphez, amely 1896-tól egészen 1975-ig üzemelt.

          

          

Erdődön a XV. század végén épült téglavárat tekintettük meg a Duna partján. Megjegyzés: valahol Óbecse körül, Titelnél folyik bele a Tisza a Dunába. Az új idegenvezetőnk, Krisztina szerint a dombtetőről jó időben akár harminchat falut is meg lehet számlálni, de én csak hármat láttam, de mentségemre legyen mondva, hogy otthon hagytam a szemüvegemet.

          

          

Utolsó állomásunk Eszék volt. Itt megnéztük a belvárost, majd elindultunk haza Bajára, 19:45-re pedig már újra magyar földet (pontosabban betont) taposhattunk.

Jó kis kirándulás volt, sokkal érdekesebben tudhattam meg a dolgokat, mint az iskolapadban.

          Fekete Balázs

          Újvárosi Általános Iskola 7.o

          Baja                 

 

Támogatóink

       

UA-78951040-1